Magyarország első élődonorja

"Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért."

Egy gyermek vállalása nagy bátorság és egy életre szóló felelősség. Egy olyan út, melyen, ha elindul az ember, akkor onnan már nem lehet visszafordulni. Bátorság vállalni a fájdalmat, az esetleges komplikációt és a bizonytalant. Egy évvel ezelőttig azt hittem, hogy új életet csak egy édesanya adhat, de mára tudom, hogy az életadásnak van egy másik formája is, az élődonáció. És ehhez a fajta életadáshoz, még nagyobb bátorságra van szükség. Nincs számtalan példa, nincs kilenc hónap fokozatos felkészülés, csak rohanás az idővel és a betegséggel remélve azt, hogy az áldozat majd nem lesz hiábavaló. Feláldozni valamit magunkból, kockára tenni az egészségünket ne adja Isten az életünket azért, hogy másnak segítsünk, hogy a másik éljen. Adni magunkból egy részt, remélve, hogy a másik vele több és egészségesebb lesz. A donor testileg lehet, hogy kevesebb lesz, de lelkileg több. Ha ma valaki megkérdezi tőlem, hogy mi a bátorság, csak annyit mondok élődonáció. Sokszor megkérdezem magamtól, fel lehet-e fogni mit jelent ez a tett? A válasz mindig az, hogy akinek nem volt része benne, az nagyon messze jár attól, hogy ezt megértse. A legjobb példa erre Szántó László, Laci bácsi, aki pontosan ma 60 évvel ezelőtt 1962. december 21-én egy pénteki napon Magyarországon elsőként adta egyik veséjét testvérének Szántó Istvánnak, egy akkor még sokkal, de sokkal bizonytalanabb időszakban. Testvére, István mindössze 79 napot élhetett a műtét után és ilyenkor felmerülhet az emberben a kérdés, hogy megérte-e? A válasz egyértelműen az, hogy igen! Az Ő önzetlen áldozatuk nélkül, ma nem lenne ott az élődonáció, ahol van és nem lennének évről-évre egyre többen, akik merik vállalni ezt csodás tettet. Szántó István nem a donáció áldozata, hanem annak mártírja, hősi halottja, testvére és orvosaik pedig úttörőjük az élődonáció magyarországi elindulásának. Az akkori áldozatvállalásuk óriási példamutatás bátorságból, önzetlenségből, szeretetből egész hazánk, de a világ számára is, s a ma hasonló élethelyzetbe kerülő embernek is olyan mentőövként szolgál, melybe kapaszkodhatnak. 

Hisszük, hogy minden ma sikeres élődonoros veseátültetés mögött is megcsillan a múlt, az Ő történetük, Laci bácsi áldozatvállalása, hiszen a jelen a múlt nélkül nem létezik. Személyes érintettség révén az elmúlt időszakban átélt küzdelmeink, nehézségeink embert próbáló időszak volt, ahogy minden más ilyen helyzetben lévő embertársunknak is az, de bizonyos szempontból mégis sokkalta könnyebb volt, mint számukra, mert volt előttünk igazi példa, olyan húsvér ember, emberek akivel tudtunk beszélni. Ez akkoriban nem így volt, a teljes sötétségben, vakon, sokkal nagyobb kockázattal vállalták a bizonytalant és tettek tanúságot.Az a tény, hogy ma 60 évvel később Laci bácsi él, egyben bizonyítéka annak, hogy a betegek el tudják hinni: lesz ezután is élete a donornak és komolyan megfontolandó lehetőségként elmerjék fogadni a feléjük irányuló áldozatot, de mindeközben minden donornak, igazi megerősítés és forrás a példája, ami olyan plusz bátorságot ad, pusztán a tényével is, hogy ezelőtt 60 évvel történt műtét után is lehet egy vesével ennyit élni. Ez egy olyan kapaszkodó, ami ad egy olyan bizonyosságot, hogy végül valóban képes legyen kitartani az ember a döntésében. Ezelőtt 60 évvel még példa híján nem volt ilyen kapaszkodó, Ő mégis képes volt rá, s emiatt a tanúságtételük, történetük az összes többi fölé emelkedik. A ma sikeres élődonoros vesetranszplantációk mindegyike a múltban gyökerezik, s bár István csak 79 napot élhetett a műtétet követően merjük kimondani, hogy annyira sikeres volt, hogy a jelenben is sorra írják a csodákat, melyből csak egy a mi történetünk. Azt gondoljuk a társadalom példájáért a tiszteletet és hálát talán sosem fogja tudni eléggé kifejezni, hiszen tette olyan értéket és mintát állított, ami szinte felfoghatatlan, egy nemzeti kincs. Köszönettel és hálával gondolunk rájuk ezen az ünnepi évfordulón is.

Somogyi-Adamis Noémi és Somogyi Farkas Tamás

Férjem nélkül soha eredeti bejegyzése

#élődonorosvesetrenszplantáció #vesebetegség #transzplantáció #ferjemnelkulsoha #megcsináltuk #egfr #vesebetegség #vesedonor #élődonor #vesetranszplantáció #kidneydonor #adjeletet #családoktörténetek 

2021 őszén felkerestük Szántó István Magyarország első vese transzplantációján átesett ember sírját Szegeden, rendbe tettük és megemlékeztünk róla. István a vesét öccsétől Szántó Lászlótól kapta.